Ma átmegyek a hídon,
és megesküszöm mindenre,
ami szent és arra is,
ami sosem volt,
hogy nem szédülök majd a
magaslaton.
Ma a síkból görbébe váltok,
és ha nem derékszögű
a
kereszteződés, attól még tudom,
merre kell mennem.
Ma átmegyek a hídon,
egy papírlapból gömböt hajtogatok,
körgyűrűt képzelek a kockára,
mohertakarót varrok
a merevségre.
Ma a Gauss-görbe az egyenes,
a pöttyös az új csíkos,
és az éles is tompa.
Ma átmegyek a hídon,
és nem nézek le a folyóra,
hogy megnyugtasson,
legalább az folyik, amíg én
inkább
állok.
Ma a sarkokra gömbölyű
ütközőket ragasztok, hogy
ne sértsék fel az
elveimet.
Mert ma átmegyek a hídon,
de félúton azért
úgy, mint egy henger -
ami oldalról egyenes,
szemből meg kerek,
lopva
körbepillantok.
/ Varga Júlia /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése